Gerardus Mercator

 Geradus Mercator
 

Gerardus Mercator Rupelmonde városában született. Tanulmányait a holland Hertogenbosch városában végezte a híres humanista tudós, Macropedius irányításával, majd a Leuveni Egyetemen tanult. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, Mercator legfőbb bevételi forrása mégis műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. Mercator feltehetően nem a térképek, hanem a térképet alkotó rézkarcok elkészítésében vett részt. Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandira térképe követett (1540). Ebben az időszakban tanulta meg a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát, amely a legalkalmasabb volt a térképek feliratozására. 1544-ben börtönre ítélték vallása miatt.

Deisburg városába költözött. Itt nyitotta meg térképészeti műhelyét, ahol 1554-ben elkészítette Európa hat paneles térképét. Emellett Duisburg város térképésze is volt. Matematikát kezdett tanítani a városi egyetemen, majd miután számos térképet kiadott, Vilmos, Jülich-Cleves-Berg hercege, udvari térképésznek nevezte ki 1564-ben. 1569-ben egy újfajta tengerészeti térképet készített el, amelynek újdonsága volt, hogy szögtartó vetületi rendszerben készült: Mercator a Föld felületét hengerpalástra vetítette, és úgy rajzolta meg térképét. Tökéletesített változatát a mai napig használják. Mercator először használta az atlasz szót a térképek gyűjteményének megnevezésére. Saját maga is készített atlaszt, azaz térképgyűjteményt, amelynek első darabja 1578-ban készült el és Ptolemaiosz térképeinek javított változata volt.

Mercator kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt bronz horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak.

Mercator soha többé nem hagyta el Duisburgot, 1594-ben a város megbecsült, tehetős polgáraként itt halt meg. A városi St. Salvatorus-templomban temették el, munkái közül a helyi Mercator-múzeum őrzött meg néhányat.

Galileo Galilei

Galileo Galilei (1564-1642)

1564-ben született Pisában. Ugyan nem Galilei találta fel a távcsövet, de ő is első volt azok között, akik ezt a csillagok tanulmányozására használták. A távcsövet (ami 2-3-szoros nagyítású volt) 8-szoros, majd 20-szoros nagyításúra tervezte át, és készítette el.

A Jupiter 4 holdja

1610. január 7-én Galilei felfedezte a Jupiter 4 holdját. A Szaturnusz gyűrűit is ő fedezte fel először. A kutatásai során erős érveket talált a heliocentrikus világkép mellett.
Ő volt az első, aki hegyeket és krátereket vélt felfedezni a Holdon, amire a felszínen látható fény-árnyék mintákból következtetett. Ezen megfigyelései segítségével közelítőleg meg is becsülte a hegységek magasságát. Majd arra a következtetésre juttott, hogy a Hold „durva és egyenetlen, csakúgy, mint a Föld felszíne maga” és nem tökéletes gömb, mint ahogy Arisztotelész hirdette.

Galilei ábrái a Hold fázisairól

Galilei távcsövével megállapította, hogy a szabad szemmel folytonosnak látszó Tejút csillagok sokaságából áll.
 1612-ben észlelte a Neptunuszt, de azt hitte hogy egy csillag.
1642-ben halt meg Arcetri-ben.

John Napier

John Napier egy skót matematikus és teológiai író. Egy skót bárói családban született 1550-ben.

Matematikával kedvtelésből foglalkozott; saját bevallása szerint nehezen szakított rá időt teológiai munkássága mellett. Idejét legfőképpen a számításokat megkönnyítő módszerek kifejlesztésének szentelte.
Legnagyobb jelentőségű felfedezése a logaritmus. Ez főként a csillagászati számításokban bizonyult hasznosnak.
Bevezette a tizedestörtek ma használatos jelölését is.

1617. április 4-én halt meg.

Tyge Ottesen Brahe

Tyge Ottesen Brahe 1546-1601

 
Jogásznak tanult, de az 1560. augusztus 21-i részleges napfogyatkozás felkeltette érdeklődését a csillagászat iránt.1563 augusztusában megfigyelte a Jupiter és a Szaturnusz ritka, szoros együttállását.

kvadráns

    1569-ben rövid időre Augsburgban telepedett le, itt rendezte be első obszervatóriumát. Munkájához egy óriási méretű, kvadránsnak nevezett műszert használt. Az eszköz sugara mintegy 6 méter volt. Helsingborgi birtokukon figyelte meg az1572. november 11-én a Cassiopeia csillagképben fellángolt szupernovát Ez a felfedezése, amit a „De Nova Stella címmel publikált (1573), híressé tette.

  


Egy 1577-ben feltűnt üstökös pályáját kiszámítva rájött, hogy az a Holdon kívülről a Föld felé közeledik. Ezzel egy sor tudományos dogmát döntött meg egy csapásra:

• bizonyította, hogy az üstökösök („hajas csillagok”) nem légköri jelenségek;
• bizonyította, hogy a Holdon kívüli szférában is vannak változások (már a nova megfigyelésének is ez volt a jelentősége);
• bizonyította, hogy a Holdon kívüli szférában nincsenek olyan, a mozgást gátló „héjak”, amikre a bolygók rögzítve lennének. 

Világképe a heliocentrikus és a geocentrikus közötti, kompromisszumos, átmeneti jellegű voltelfogadta Kopernikusznak azt a tézisét, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, a Földet azonban nem bolygónak tekintette, hanem a világmindenség mozdulatlan középpontjának. Ezt azzal indokolta, hogy máskülönben nem esnének a tárgyak mindig a Föld középpontja felé.

Tudományos hagyatékát a nála lényegesen képzettebb matematikus Kepler dolgozta fel; ezekből alkotta meg a bolygómozgás három alaptörvényét.

Johannes Kepler

Johannes Kepler 1571 - 1630

  

Kepler kora egyik legkitűnőbb matematikusa és csillagásza volt. Matematikusként Prágában egy munkatársával vezették be a tizedes tört használatát, valamint meghatározta a bolygók sebességét.

Kepler 1600-ban lett Tycho Brahenak, II. Rudolf császár udvari csillagászának segédje. Közösen szerették volna világnézetüket kidolgozni, ,melyben a a Nap a Föld körül kering, és a Nap körül a bolygók.

Az ifjú tehetség, felhasználva Brahe kutatásait, rájött hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis, és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). A két törvényt az1609-ben megjelenő Astronomia Nova („Új csillagászat”) című művében közölte.

A megfigyelési adatok – elsősorban a Mars pályaadatainak – kitartó tanulmányozásával 1618. május 15-én összefüggést talált a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolságuk között, amelyet ma Kepler harmadik törvényének nevezünk

Kepler elképzelése a Naprendszerről.

                                                           

Kepler álltal megfigyelt supernova (Hubble kép)

Kepler I. törvénye (a bolygók pályája): Naprendszerünkben minden bolygó egy-egy ellipszispályán mozog a Nap körül. Ezeknek az ellipsziseknek az egyik közös fókuszpontjában a Nap található., 

Kepler II. törvénye szemléletesen azt fejezi ki, hogy az ellipszispályán keringő bolygó gyorsabban halad a Naphoz közelebb, mint a pályájának Naptól távolabbi részén., 

Kepler III. törvénye: a bolygók keringési idejeinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellipszispályák fél nagytengelyeinek köbei.,

William Gilbert

William Gilbert 1544-1602
  Angol orvos, természettudós. Fizikával is foglakozott, főbb munkássága a mágnesesség volt. 1600-ban kiadott egy "The Magnet" című könyvet melyet Európa szerte elismertek. Ebben többek közt, azt is tárgyalja, hogy a Földnek ugyanojan mágnese tere van mint egy mágnesnek.

  Vallotta azt a nézetet amit Galilei, miszerint a Föld kering a Nap körül.

Giordano Bruno

Giordano Bruno (1548-1600)

1548-ban született Nolá-ban olasz gondolkodó, filozófus, vándorhumanista, a reneszánsz kor egyik legeredetibb és legkiemelkedőbb alakja.
Bizonyos források szerint azzal a kijelentésével haragította fel leginkább az egyházat (több száz évvel megelőzve korát), hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. Azt is állította, hogy a végtelen világegyetem középpontja nem a Föld, a számtalan miénkhez hasonló világ között akadnak más lakott égitestek.

Hosszú inkvizíciós eljárás után 1600. február 17-én a katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánította és elevenen elégettette Rómában, a Campo de' Fiorin.